Részlet a nullahategy.hu oldalon megjelent interjúból.
Értelmiségi közegben dolgoztál a Párizsi Magyar Intézet élén. Tudtál beszélgetni erről a témáról francia értelmiségiekkel? Tudnak valamit Franciaország kulcsszerepéről a békediktátummal kapcsolatban?
Nincs Trianon-képük. Az értelmiségiek 95 százaléka, akik tudják, hogy mi az a trianoni békeszerződés, semmiféle lelkiismeret furdalásuk, vagy fájdalmuk nincs. Van esetleg öt százalék, akinek magyar felesége van, vagy rokonsága, vagy egyszerűen csak szeret szemben úszni az árral: náluk viszont magyar reflexeket látok, sokszor az illető is „magyarrá válik”, amikor a kérdés szóba kerül. A francia és a magyar lelki alkat sokban hasonlít, folyton zsémbesek vagyunk valamiért…
Ez össze tudja hozni a két nemzeti karaktert. Arról nem beszélve, hogy Franciaországban az írott szónak hihetetlen nagy szerepe van, csakúgy mint nálunk. A szeptemberi „irodalmi tanévkezdés” idején megjelenik 6-700 regény egyszerre... Viszont egy nem olyan apró különbség: ott a politikus ad arra, hogy olvasottnak, hogy entellektüelnek tartsák, és hogy írjon legalább egy könyvet életében. Még a Sarkozy is írt egy történelmi életrajzot Georges Mandelről (mármint ha ő írta…)… Van kultúrája a politikai vitáknak és az intellektuális érvelésnek. Ez persze már ott is elmúlóban van, amit mutat a populista politikusok népszerűsége, akik meglovagolják a francia integrációs modell kudarcát.
A franciákat is rettentően érdekli a történelem, a történelmi vitáknak komoly piaca van. Vannak persze a francia múltnak olyan területei, amit a közgondolkodás egészen a legutóbbi időkig nem piszkált. Könnyen marginalizálhatta magát az, aki feszegetett bizonyos kérdéseket, Vichyvel, az algériai háborúval, vagy egyebekkel kapcsolatban. Az egész trianoni sztorit úgy lehet megérteni, ha az első világháború francia közgondolkodásban elfoglalt szerepét nézzük. Az első világháború nemzetkonstituáló tényező.
1871-ben megszületik a francia harmadik köztársaság, egy évtizedig még az sem biztos, hogy ez marad az államforma, majd 1914-ben egy relatív fiatal állam lép be a háborúba. Iszonyatos anyagi és emberi áldozatok árán legyőzi az évszázados ellenséget, visszaszerzi Elzász-Lotaringiát, és minden, ami utána jön (pl. a békeszerződések), ebből a perspektívából értelmeződik. Amíg egy jó nevű értelmiségi nem tematizálja Trianont, addig ezt a témát a legteljesebb közöny kíséri Franciaországban. Fejtő könyve, aRekviem egy hajdanvolt birodalomért indukált némi vitát, de sok minden nem változott.